Jion

Miután a játszótéren összefutottam a lánnyal,megpróbáltam elkerülni az egész helyet.Féltem,hogy ott lesz ismét.eValahogy bezavart az egész kisugárzása.Talán..tényleg túl vidám ember.

Boldogan vettem tudomásul,hogy vége a szünetnek és folytatódik a suli.Persze utolsó pillanatban kaptam egy üzenetet,amiben legjobb barátom közölte velem:"Még 2 hétig nyaralunk,utánna tallkozunk haver".A legjobb hírek,dehát nem vagyok elveszett gyerek.Boldogulok én nélküle is.Csak persze nem mindenre lehetek felkészülve.

Épp a faliújságot néztem,mikor hátulról nekem jött valaki.Mérgesen fordultam meg.
-El..El..Elnézést-mondta ép olyan ijedten,mint ahogyan én is éreztem magam.
-Nincs gond-böktem oda és elindultam a lépcső felé.El akarom kerülni,erre itt terem?
-Héé..Héé..-úgy tettem,mintha nem hallanám és mentem tovább,de ő nem adta fel-Byungho!-rántotta meg felsőmet.Emlékszik a nevemre?Miért?De én bezzeg nem az övére.Jung..Juna..fenetudja..a Jun az biztos.
-Tessék?-fordulam mérgesen felé.Tól közel volt hozzám,ezért egy kicsit hátrébb léptem.Egy..kislány.Teljesen oylan volt mint egy kislány.
-Segítenél?Egyedül te vagy a folyosón és nem igazodok ki ezen-Mutatta felém a papírját.Térkép a suliról.Szerencsétlen még erre se képes?
-Add oda-téptem ki kezéből.Kissé meglepődött,de tovább mosolygott.Előkotortam a táskámból egy tollat-Figyelj mert csak egyszer mondom el!-morrantam,mire rögtön mellém pattant.Elkezdtem berajzolni az útvonalat,közben pedig magyaráztam mit is figyeljen pontosan.Ha ezután eltéved akkor tényleg szerencsétlen-tessék-nyomtam oda neki a papírt és tovább indultam.
-De..izé...köszönöm-hallottam egyre halkabban magam mögül.Talán egy kicsi bűntudatom volt.Talán.Egy nagyon pici.Aprócska.Lehet elkellett volna kísérnem?De végülis nem akkora ez a hely,hogy belezavarodjon.Vagy mégis?-Az az irtójó szívem,istenem-ráztam meg fejem és visszafelé vettem az irányt,amilyen gyorsan csak tudtam.Hálisten nem ment messze,így sietve mellé lépdeltem.Szinte nem is akart észrevenni,annyira a papírt bújta-Ha így folytatod,megint neki mész valakinek-szóltam,mire ijedten felkapta a fejét.
-Neked nem máshol van dolgod?-mosolygott rám,majd ujra a papírt bámulta.
-Áh..rossz fele indultam-vakartam meg fejemet-Eszembe jutott,hogy erre van órám.Boldogulsz?-néztem ki a folyosó ablakán.
-Persze...hm-megállt egy pillanatra,körbenézett,majd tovább indult.Valamiért..aranyosnak találtam.Bár igazán ijesztő..egyértelműen az.Hiszen,hogyan lehet ilyen mosolygós és boldogságtól kicsattanó ember valaki?Furcsa ez.
-Megmutatom hova menj..hagyjad ezt-pöcköltem meg a papírt,mire ő azt gyorsan a táskájába gyömöszölte.

Elkísértem ő pedig nagy hajlongások közepette vagy tizmilliószor köszönetet mondott.Elköszöntem tőle,majd siettem a saját órámra.Reméltem,hogy elég nagy az iskola és többet nem futok össze vele,vagy maximum nagyon ritkán.

Nem volt sok órám,így hamar hazaértem.Magamra kaptam a gitáromat,majd nekivágtam Tokio utcáinak.A játszótérre nem akartam menni,valami miatt mégis ott kötöttem ki.Óvatosan közelítettem meg a helyet,hátha ott van,de nem így lett.Nem ült a hintába és sehol máshol sem volt fellelhető.Örömmel konstatáltam a dolgot és odamentem az egyik padhoz.Lepakoltam,majd játszani kezdtem.Talán tarthatott úgy fél órát a nyugalmam,majd jött az eső,amit pár percre rá éreztem is magamon.Sietve hazafelé vettem az irányt,de nagy vhar kerekedett,esélyem sem volt.Inkább bementem az útbaeső kisboltba,nem akartam tovább ázni,így megvártam ott az enyhülést.
-Hát te?-bökködött meg hátulról valaki.Kissé meg is ijedtem.
-Nem hiszem el-fogtam meg vizes fejem,miután megfordultam.Mindenhol,de mindenhol ott van-te mindig ott vagy ahol én
-Erről nem tehetek-vett le mögülem egy tábla csokit a polcról-Én sak vásárolok,te jöttél ide.
Most nem volt olyan kicsattanóan boldog.Vagy talán nem tűnt fel.Nem volt olyan kellemetlen a környezetébe lenni.
-Persze!Tudom,hogy nyomkövetőt szereltél rám
-Igen..egyértelműen egy víztől elázott gülüszemü óriást akarok követni-mosolygott,majd tovább ment egy másik sorra.Kissé megrökönyödve de követtem.Gülüszemü???Óriás??-most is te követsz-vett ki az egyik hűtőből egy palac üdítőt.
-Nincs gülü szemem-mormogtam dühösen-és te vagy alacsony,arról nem tehetek!
-aha-nevetett rám és simán tovább ment.
-Héé-siettem utánna,magam sem tudom miért.Zavart,hogy ilyeneket mond,pedig sosem érdekelt az emberek véleménye.Ez mégis szíven ütött.De..de miért?
-Jó nem vagy gülüszemü és óriás sem csak had vásároljak már Byungho-rázta fejét mosollyal az arcán továbbra is.Még mindig meglepett,hogy tudja a nevem.Kinéztem a bolt ablakán.Látva,hogy már nem annyira esik kissé megörültem.Így mehetek haza.
-Rendben Junhee-bólintottam.Végre eszembe jutott a neve.Csodás!-Majd holnap úgyis találkozunk-indultam a kijárat felé.Kiérve leesett mit is mondtam.Találkozunk??Mi??Hogy mondhattam ilyet???Pont neki???

Ha akkor okosabb lettem volna..talán nem történt volna semmi.Talán mindketten boldogabbak lennénk.Vagy ha én nem is..Talán te igen.

Címkék: chapter04, Everlasting Sunset

Older Post | Newer Post